Interjú a beszélgetés egyik meghívottjával, Vesztl Fannival - június 5., kedd

B.K.: Főállású, végzett iparművész vagy. A program résztvevői közül valaki arról kérdezett, hogyan hatottak az egyetemi évek az alkotásaidra. Jól értettem, hogy "sehogy"?!

V.F.: Valóban, nem sokban alakították ezek az évek az alkotásaim megjelenését, mivel inkább visszafogták azt.

B.K.: Azt mondtad, inkább csak megfelelni próbáltál az ottani követelményeknek.

V.F.: Igen, mivel gyakran kaptam olyan megítélést, kritikát a munkáimmal kapcsolatban, amik arra ösztönöztek, hogy visszafogjam a saját sokszínűségemet, díszítő elemeimet. Ráadásul elsőre nem is vettek föl az Iparművészetire, így maradtam még egy évet a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában, ahol viszont nagyon jó képzést kaptam. Az egyetemen gyakran úgy éreztem, hogy már tudom mindazt, amit tanítottak, miközben nem volt másra időm, mint a kiadott feladatokat határidőre elkészíteni.

B.K.: Így az egyetem után végre jöhetett a nagy kiteljesedés és alkotói szabadság. Jól látom?

V.F.: Igen. Két éve végeztem, akkoriban regisztráltam a Meskán (meska.hu), eleinte csak a képeimmel. A suliban is sokat firkáltam, főleg madarakat. Aztán föltettem az ékszereket és a többit, ahogy fokozatosan készült a kollekcióm. Azóta már tényleg csak a saját kifejezésmódomat és ötleteimet valósítom meg.

B.K.: Akvarell, toll és kollázs technikájú képekkel, textil- és más ékszerekkel, játékokkal és kisebb lakásdekorációkkal vagy jelen, mint kézműves. Megtalálnak néha a vevők egyéni kérésekkel is?

V.F.: Meg, bár főleg a képek kapcsán, ahol egy adott témát kérnek tőlem.

B.K.: Egyéb, más részletre kiterjedő kívánságok is előfordulnak?

V.F.: Néha. De például létező mesefigurát vagy ilyesmit nem vállalok, az másolás.

B.K.: Milyen tapasztalat számodra a netes értékesítés?

V.F.: Négy pesti boltban is árulják a munkáimat, de a legjobb értékesítési forma egyértelműen a netes.

B.K.: A szakmai beszélgetés során arról is megkérdeztek, mennyire vagy elégedett a bevételeddel. Azt mondtad, most, hogy nincsenek még gyerekeid, megengedheted magadnak a jelenlegi keresetet, de szeretnél fejlődést elérni, hogy jó megélhetést biztosíthass magadnak a szakmáddal, munkáiddal. Mit gondolsz, mit kellene még tenned ehhez?

V.F.: Jó volna, ha a képeim illusztrációkként, könyvekben jelenhetnének meg. Ehhez kellene valamilyen kapcsolat, ismerettség. Meséket apukám ír. A kiadáshoz azonban támogató is szükséges.

B.K.: Milyen lépéseket tervezel, hogy tovább fejlődj?

V.F.: Ki kell találnom, hogyan jussak el több emberhez, hogy találjam meg a saját célközönségemet. Nyár van, ki kell jutni vásárokra is. Bár ehhez szerintem bizonyos értelemben vonzó személyiség is kell. Én nem vagyok annyira közvetlen. Néha "hülyén érzem magamat" a vásárokon.

B.K.: Pedig csak föl kell venned a lelkesedést, amit a vevőid éreznek a munkáidat nézegetve. Beszélgethetsz velük, tudom is én, először a kedvenc színeikről mondjuk. Most hogy már a te színeid és munkáid szabadon alakulnak, bátran mesélhetsz is róluk...

V.F.: Igen, valami ilyesmi kellene, csak még gyakorolni kell.

B.K.: Hajrá! Jó nyarat! És köszönöm a beszélgetést! - búcsúztam el Fannitól, majd választottam magamnak egy rózsaszín-lila-piros, vidám, nyári textilbrosst. Közben a program résztvevői ebédelni indultak, hogy aztán délután felüdülve folytassák élmény- és tapasztalat-körútjukat, Szentendrén.

Balogh Katalin
Nőtárs Alapítvány önkéntese
Kézművesnők európai találkozója Budapesten - 2012. június 3-7.
Meg tudod csinálni! - Új lehetőségek nőknek vállalkozást indítani