2012. június 20.

„Mindig hobbi. Minden ruhám „Irinás”. Minden ékszer személyre szabott.” - június 6., szerda (interjú)

Interjú Palányi Irina kézműves-ékszerkészítővel

B.K.: Irina, téged mi hozott el erre a vásár-napra, az Európai kézművesnők nemzetközi találkozójának egyik záróeseményére?

P.I.: Barátnőimmel mindig valami újat keresünk. Van egy barátnőm, aki nem csinál meg semmit saját kezűleg, hanem átpasszolja nekem azt, amit nem tud megoldani. Ő szólt, hogy van egy program, ami nekem való. Én is ilyen jellegű programban dolgozom, ami miatt sajnos nem tudtam végig itt lenni ezen az eseményen.

B.K.: Ez a mai nap is hasznos lehet.

P.I.: Ma szorítottam erre időt. Aztán lehet, hogy sokat kockáztatok és holnap elküldenek. De remélem, mégiscsak jól tettem, hogy eljöttem.

B.K.: A kézművességgel mióta foglalkozol?

P.I.: Gyerekkorom óta. Szegény családból származom, ahol mindent meg kellett tudni oldani önerőből vagy konkrétan saját, kétkezi munkával. Akkor is jól jött a kézművesség, ha az ember nem akart egyhangúságot. Egyébként az egész környékünk kreatív volt. Én babákat is varrtam például.

B.K.: Hol nőttél föl?

P.I.: Ukrajnában, a Dnyeper-delta vidékén. Két tengerrel is határos a megyénk, az Azovi és a Fekete-tengerrel. Egy határtalan vidék!

B.K.: Mióta élsz Magyarországon?

P.I.: '88 óta. Magyar a férjem, akihez kint mentem hozzá, majd ideköltöztünk.

B.K.: A kézművesség hobbid volt?

P.I.: Mindig hobbi. Nem ebből élek, a mai napig. Szeretnék ebből megélni de egyrészt én nem szeretek műanyaggal foglalkozni. A műanyag az műanyag. Az arra való, mint például itt ez a pet palack táska. Vagy virágok, azokat szoktam még abból készíteni. Lehet belőle ajándékkísérő vagy valami doboz. El lehet adni, de ha az ékszer nem megy...

B.K.: Milyen anyaggal dolgozol szívesen?

P.I.: Féldrágakövekkel, kizárólag, kristállyal vagy még üveggel. Például itt ez a Tekla gyöngy. Egyébként ez egy drága dolog. Ez itt Aragonit. Járom a vásárokat, különböző kiállításokat, ahol be lehet szerezni ezeket az anyagokat. Már megvan a kialakult kör, akiktől megbízható anyagot tudok vásárolni. Ezek a dolgok itt, például, nézd meg, majdnem mindegyik egyedi gyöngy.

B.K.: Nagyon szép!

P.I.: Ahonnan jövök, az kikötőváros volt. Ott úgy öltöztünk, hogy az egyedi legyen. Az ékszereknél is ez a lényeg, mindegyik személyre szabott.

B.K.: Ezek szerint, ha üzletszerűen akarnál foglalkozni a kézművességgel, akkor vásárokba kellene járnod, hogy személyesen tudj találkozni a vásárlóiddal és egyedi ajánlásokat adhass, vagy egyedi elképzeléseket fogadj?

P.I.: Is. Ez is működne. De a legjobb szerintem az volna – úgy képzelem, hogy ha valaki rendelni szeretne tőlem, akkor küldjön magáról egy egész alakos képet! De beszéd közben is kialakul egy kapcsolat, ami alapján tudom, hogy az illetőnek mi kell.

B.K.: Valahogy ráérzel az emberek személyiségére.

P.I.: Igen. Hálaistennek, én mindig emberekkel foglalkoztam. Illetve én magam sem szeretek egyhangúan öltözködni. Nekem minden ruhám „Irinás”. Aztán van olyan barátnőm például, aki soha nem hordott ékszereket, most pedig hordja az „enyémeket”.

B.K.: Nem gondolkozol abban, hogy mégiscsak vállalkozás szerűen űzd ezt a gyönyörű hobbit?

P.I.: Mivel eddig még semmit nem adtam el üzletszerűen...

B.K.: De próbáltad?

P.I.: Próbáltam. Nem veszik meg. Ajándékba igen, amúgy meg nem. Finoman, ráutalással elmondom, hogy „ez tizenkétezer forint”. Nem veszik meg. Pedig tenyésztett gyöngy és Aragonit.

B.K.: Ezek drága anyagok.

P.I.: Drága. És ezüstre van téve. Utánaszámoltam, másfél ezer forint, ami ebből az árból az én munkám lenne. És mindig tesztelem, amit ajándékba készítek. Rajtam van egy pár napig, hogy lássam, pöndörödik -e, megfordul, megpördül -e, meg kell -e húzni itt-ott.

B.K.: Figyelsz a minőségre.

P.I.: Igen, mert ezek itt például már ötéves dolgok, és az illető a mai napig hordja őket. És ha ezeket eladnám és a vevőim kifizetnék érte a drága pénzt, akkor azért minőséget adjak.

B.K.: Gondoltál már arra, hogy az Interneten jelenj meg a munkáiddal és azon keresztül add el őket?

P.I.: Négy vagy öt éve megpróbáltam és lelopták az ötleteimet.

B.K.: Azt is lehetne, hogy csak pár termékkel jelenj meg és úgy gyűjts vevőket, akikkel később személyesen is felvehetnéd a kapcsolatot és bemutatnád a nagyobb kollekciódat.

P.I.: Nem tudok honlapot készíteni. Ha valakit megkérnék, az elég drága lenne. Mellékállásként vállalkozást indítani, az is egy drága dolog. De próbálkozom.

B.K.: A Meskáról hallottál már?

P.I.: Most pénteken hallottam róla, itt, a rendezvényen, de még nem volt időm megnézni, hogy hogyan, milyen feltételekkel is működik.

B.K.: Hátha máris tanultál egy jó lehetőségről.

P.I.: Igen, igyekszem minden információt begyűjteni. Itt is. Olyan vagyok, mint a szivacs. Örülök, hogy itt lehetek és köszönöm a lehetőséget!

B.K.: Örülök, hogy megismerhettem egy „valódi” szivacsot, nem műanyagból! Köszönöm az interjút!

Az interjút készítette: Balogh Katalin, a Nőtárs Alapítvány önkéntese
Kézművesnők európai találkozója Budapesten - 2012. június 3-7.
Meg tudod csinálni! - Új lehetőségek nőknek vállalkozást indítani

Irina ékszerek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

RSS-értesítésre feliratkozás

Napi hírlevélre feliratkozás

Írd be e-mail címedet: