2012. április 13.

Lift és Törökország

Törökországban, Ankarában egy tízemeletes, nem túl gyönyörű, de nyüzsgős szálláson laktunk. Érdekessége az volt, hogy a 6. emeleten nem állt meg a lift, ami ugyan ki volt írva törökül, de ezt mi csak a saját tapasztalataink alapján, később következtettük ki. Nyomkodtuk, nyomkodtuk, mint süket…….., majd a hetedikről inkább lementünk gyalog.

Amúgy az épületben három lift, volt, amiből kettő üzemelt rendszeresen és egy pillanatra sem tudott megállni, olyan hatalmas mennyiségű ember, főleg pasi, jött – ment. Nem is erőltettük a két irányt, lefelé inkább sportoltunk.

Utolsó este a tízedik emeletre kellett felmenni, mert ott volt az étterem, zene és a bár a záró buli. A hatodikról – gondoltunk egy nagyot – felmegyünk lifttel a tizedikre, de miután nem akart jönni, úgy döntöttünk, ez alkalommal felmegyünk inkább gyalog.

Nagy meglepetésünkre, nincs lépcső a tizedikre, csak lift.

Érdekes egy helyzet, ami rögtön eszembe juttatta a tűzvédelmi szabályzat, a menekülési útvonal és még sok olyan hiányosságot, amivel otthon vendéglátó egység nem is működhetne.

Ezek után kitört belőlem a vendéglátó múltam, körültekintően megszemléltem a helyszínt.  Felfedeztem, hogy feltegyük az íre a pontot, az ablakokról le volt szerelve az összes kilincs, minden jól bezárva.

A táncos pörgős program hamar elsöpörte a rossz gondolatokat és miután sikerült egy óra alatt még azt is elérni, hogy két főre húsmentes ételt próbáljanak felszolgálni, ( ez itt szinte ismeretlen fogalom volt végig a pár nap alatt ) kezdtük jól érezni magunkat.

Már csak a hangerővel és a meleggel kellett megkűzdenünk.

Kenesei Katalin
Kurátor




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

RSS-értesítésre feliratkozás

Napi hírlevélre feliratkozás

Írd be e-mail címedet: