2012. április 20.

Ankarában jártunk az 5. You can do it partnertalálkozón

Hosszú és fáradtságos repülő út után, éjjel megérkeztünk egy óriási oktatási központba, ahol a megszálltunk. Amerre a szem ellát, csak férfiak. Jó helyre érkeztünk?

Nekünk a partnerprogram női résztvevőivel kellene találkoznunk. Mondjuk éjjel 1-kor már ezen nem nagyon törtük tovább a fejünket. Hamarosan kiderült, hogy ez egy továbbképző központ pedagógusoknak, ahol (és általában máshol is) férfiak vannak túlnyomó többségben.

Másnapra azonban helyreállt a rend, miután vendéglátónk, az egyetlen férfi, a You Can Do It női vállalkozó programban, elindult velünk megmutatni az ankarai nőket.Az első oktatási központ, ahol jártunk, csak nőket képez különböző szakmákra. Ez az intézmény immáron 20 éve működik önkormányzati támogatással.

Megtekintettünk egy olyan iskolát, mely 99 szakma elsajátításával hirdeti magát. Vizsga letétele után álláshoz juttató intézményben 9 – 65 éves korig ingyen képzik a jelentkezőket. Lehet választani a nyelvtanulástól kezdve a szakács, varrónő, gyöngyfűző és üvegmozaik-készítő mesterségig mindent. Ha valaki egy új, egyéni, eddig nem oktatott ötlettel áll elő, azt is megoldják. Itt nagyon jó körülményeket találtunk. Megtudtuk, hogy az államtól, önkormányzattól jelentős és hosszú éveken át tartó támogatásban részesülnek.

Végül meglátogattunk egy házat, a Nők Házát, mely nyitva van a hét minden napján. A házban lévő műhelyek egy – egy lakásban működnek. Van itt ékszerész, festő, varró, hímző és még sok más. Hétközben jönnek a nem dolgozó nők, hétvégén pedig jöhetnek a hét közben állásban lévők. Ruhát szabnak, képeket festenek, képzik magukat, kikapcsolódnak, közösséget alkotnak, szintén önkormányzati fenntartásban.

A látottak jó benyomást keltettek. Úgy látjuk, hogy képzik a nőket, segítik a munkába állásukat és lehetőségeket adnak a tanulásr, de önálló, vállalkozó nőkkel nem találkoztunk. Hatalmas a népesség Törökországban, ahol az utcán túlnyomó többségben férfiak vannak. Azonban egyre több, főleg fiatal lány és asszony visel már európai öltözetet, fejkendő nélkül.

Jó volt bepillantani Törökország életébe, további tapasztalatokat szereztünk.

Kenesei Katalin
kurátor








2012. április 13.

Lift és Törökország

Törökországban, Ankarában egy tízemeletes, nem túl gyönyörű, de nyüzsgős szálláson laktunk. Érdekessége az volt, hogy a 6. emeleten nem állt meg a lift, ami ugyan ki volt írva törökül, de ezt mi csak a saját tapasztalataink alapján, később következtettük ki. Nyomkodtuk, nyomkodtuk, mint süket…….., majd a hetedikről inkább lementünk gyalog.

Amúgy az épületben három lift, volt, amiből kettő üzemelt rendszeresen és egy pillanatra sem tudott megállni, olyan hatalmas mennyiségű ember, főleg pasi, jött – ment. Nem is erőltettük a két irányt, lefelé inkább sportoltunk.

Utolsó este a tízedik emeletre kellett felmenni, mert ott volt az étterem, zene és a bár a záró buli. A hatodikról – gondoltunk egy nagyot – felmegyünk lifttel a tizedikre, de miután nem akart jönni, úgy döntöttünk, ez alkalommal felmegyünk inkább gyalog.

Nagy meglepetésünkre, nincs lépcső a tizedikre, csak lift.

Érdekes egy helyzet, ami rögtön eszembe juttatta a tűzvédelmi szabályzat, a menekülési útvonal és még sok olyan hiányosságot, amivel otthon vendéglátó egység nem is működhetne.

Ezek után kitört belőlem a vendéglátó múltam, körültekintően megszemléltem a helyszínt.  Felfedeztem, hogy feltegyük az íre a pontot, az ablakokról le volt szerelve az összes kilincs, minden jól bezárva.

A táncos pörgős program hamar elsöpörte a rossz gondolatokat és miután sikerült egy óra alatt még azt is elérni, hogy két főre húsmentes ételt próbáljanak felszolgálni, ( ez itt szinte ismeretlen fogalom volt végig a pár nap alatt ) kezdtük jól érezni magunkat.

Már csak a hangerővel és a meleggel kellett megkűzdenünk.

Kenesei Katalin
Kurátor




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

RSS-értesítésre feliratkozás

Napi hírlevélre feliratkozás

Írd be e-mail címedet: